Elment�nk az alb�rletembe �s �sszepakoltunk! Csak akkor tudtam meg, mennyi cuccom volt. Rengeteg!=D Mikor j�ttem 3 t�sk�ba elf�rtem, de akkor 5 t�ska kellett. Elindultunk vissza! Szeg�ny Dave, alig b�rta el a sok t�sk�t!=S

Mikor vissza�rt�nk, m�r k�szen �llt a szob�m! Nagyon sz�p szoba volt! �s nagy is! Tele volt poszterekkel git�rokr�l, dobokr�l, de �n k�sz�ltem �s m�g hoztam k�peket! Az �gyam pont a szoba k�zep�n volt. Mikor ben�ztem, mondt�k a sr�cok, hogy ez a legjobb szoba! Bek�lt�ztem. Szinte t�k�letesnek �reztem a szob�mat! T�g volt, az �gy meg t�k k�nyelmes… Miden cuccom k�nyelmesen elf�rt, nem kellet �sszenyomni �ket!! Marha j� volt!

Miut�n kipakoltam, a fi�k k�rbevezettek! Nagy h�z volt! M�g meg kellett szoknom az �j l�gk�rt…

Este besz�lgett�nk. Annyira j� volt besz�lni vel�k! Mindenr�l volt v�lem�nyem, �s b�r sokszor nem voltunk egy hull�mhosszon, meg�rtett�k egym�st. Hajnali 3-ig elbesz�lt�k az id�t. Erre mondtam:

-K�s� van, lefekszem – mondtam �lmosan.

-Rendben. J� �jszak�t! – mondja Steve.

-K�szi, nektek is! – mondom mosolyogva.

Elmentem a szob�mba �s mivel volt saj�t f�rd�szob�m, letusoltam �s lefek�dtem. De egyszer�en nem tudtam elaludni. Folyton az j�rt az eszemben, hogy most itt vagyok vel�k, csak egy p�r m�ter v�laszt el t�l�k, l�tom �ket mag�nemberk�nt! Ez szinte csoda, legal�bbis nekem az volt! Az�rt p�r �ra gondolkoz�s ut�n elaludtam.

M�snap reggel nem hittem a szememnek, mikor fel�bredtem. Ott �lt az �gyam sz�l�n James! El�sz�r megijedtem, de mikor tudatosult, hogy hol vagyok �s ki az, nagyon meg�r�ltem.

-H�t te, hogy hogy itt? – k�rdem k�v�ncsian.

-Csak felkeltem el�bb �s gondoltam bej�v�k j� reggeltet k�v�nni, de m�g aludt�l, h�t megv�rtam, m�g fel�bredsz. De ez valahogy nem �gy siker�lt, ahogy k�pzeltem…

-Nem baj! �n nagyon �r�l�k, hogy itt vagy mellettem! – mondom pirulva.

�s ekkor l�gyan megcs�kolt! Annyira hirtelen j�tt az eg�sz… alig tudtam elhinni! �rezte, hogy m�g soha nem cs�kol�ztam.

-M�g nem cs�kolt meg senki, igaz? – mondja mosolyogva.

-H�t, nem… ez baj? – k�rdem f�lve.

-Dehogyis, s�t �r�l�k, hogy �n voltam az ELS�! Ez sz�momra megtiszteltet�s!

Teljesen elpirultam ett�l a sz�vegt�l… any�m ez a sr�c!!

-Figyelj, most megf�r�dn�k, meg fel�lt�zn�k, sz�val… - mondom.

-�rtem. Kimegyek – mondja arin.

Ki is ment. Kb. f�l �r�t voltam a zuhanyz�ban �s ott is �lt�ztem fel, szerencs�mre…

Steve id� k�zben benyitott. Pont mikor m�r fel�lt�ztem. Nem gy�z�tt bocs�natot k�rni, hi�ba mondtam neki, hogy nyugi, fel voltam �lt�zve…

Kimentem a szob�mb�l �s m�r mindenki csak r�m v�rt. Megreggelizt�nk. Annyira furcsa volt, hogy 5 sr�ccal �l�k egy asztaln�l �s a leg�rdekesebb az eg�szben az volt, hogy mindenki engem n�zett…

-Mi�rt n�ztek?

-Csak �gy… - mondja Dave.

-Na de m�gis, mi�rt? Ennyire nem vagyok �rdekes!

-Dehogynem! – Steve, egy kicsit elpirulva, m�g a az el�z�k miatt.

-Bocsi, ha nem akarod, nem n�z�nk… - mondja Chris.

-Nem zavar, csak nem tudom, hogy most ennyire �rdekes vagyok, vagy csak szimpl�n n�ztek…

-Sz�p vagy, kedves �s nem gy�z�nk betelni veled… - mondja kedvesen James.

-K�szi! Ez nagyon j�l esett! – mondom pirulva.

-Mi van James, van k�ztetek valami? – k�rdi ’gonoszan’ Dave.

-Hey, ez a mi mag�n�gy�nk! – sz�l r� James.

-Nyugi James! Fel�lem megtudhatj�k – mondom.

-Na j�, akkor majd mes�lek, de ne reggelin�l…

Ekkor fel�m fordult �s csak n�zett. Megijedtem, hogy valami van az arcomon… de nem volt ott semmi. Ekkor �n is r�n�ztem… egyenesen a szem�be. Azokba a gy�ny�r� sz�p szemeibe… �h ha belen�zek, elolvadok!

-Gy�ny�r� szemed van! – mondja kedvesen James.

Enyh�n elpirulhattam… A sz�vem meg �gy vert, hogy azt hittem m�g �k is hallj�k…

-K�sz�n�m! De ne b�kolj ennyit, m�g a v�g�n elb�zom magam…

-Nyugodtan, gy�ny�r� vagy! – mondja b�ztat�an. Erre m�r biztos, hogy annyira elpirultam, hogy, ha az �getne, m�r r�g hamu lettem volna!

Ekkor m�r nem tudtam mit mondani… bekaptam az utols� falatokat, �s visszamentem a szob�mba pakolni.

A fi�k egyb�l elkezdtek besz�lni:

-Na, James mi volt? – k�rdi egyb�l Dave.

-Reggel bementem hozz�, de m�g aludt. H�t megv�rtam, m�g fel�bredt. Nem tudta, hogy ker�ltem oda, �gyhogy el is mondtam neki. Azut�n megcs�koltam! Ez volt az els� cs�kja, egyb�l lehetett �rezni… de valahogy m�gis visszacs�kolt! �s huh… sr�cok…

-Wow, James! 14 �ves, kiskor�. Nem lesz ebb�l baj? – k�rdi f�ltve James-t, Danny.

-Nyugi, enn�l tov�bb nem megyek, am�g � nem akarja.

-�s ha akarni fogja, mondjuk egy h�nap m�lva? – k�rdi Chris.

-Nem hiszem. Nincs m�g felk�sz�lve arra…

-De ha m�gis? – ’tolakodik’ Steve.

-Akkor j�l titkolja! – mondja James.

-Na j�, igazad van! – �s ezzel pontot tett a t�ma v�g�re, Dave.

Persze, �n t�l k�v�ncsi vagyok �s kihallgattam �ket… Nem akartam, de valami bel�lr�l azt mondta, hogy ezt kell tennem. �gy visszagondolva megb�ntam…